Decemberi könyvajánló
Gloviczki Zoltán: A holnapután iskolája – Felkészülés az emberi jövőre
Az iskola az emberi kultúra megmentésének kulcsa, ez azonban nem valamilyen mechanikus megőrzés, és nem egyenlő a változatlansággal. Az alapvető kérdés az, hogy ebben a soha nem észlelt gyorsasággal változó világban milyen lehet és legyen a 21. és a 22. századi iskola, miként közelítsen pedagógus és szülő a gyerek, illetve a virtuális világ viszonyához, mit kezdjen a mesterséges intelligencia kétségtelen térhódításával, féljen tőle, vagy inkább használja.
A ma és a jövő pedagógusainak minden eddiginél alaposabb és biztosabb tudásra van szükségük ahhoz, hogy az emberi tudás megértésére, tiszteletére, szeretetére és élvezetére neveljék a gyerekeket. A pedagógusképzésben túl kell lépni azon, hogy a megtanult tananyag továbbadásának minél hatékonyabb útját keressük. A szövegek feldolgozása a legkomplexebb eszköz és a legbiztosabb módszer gyermekeink érzelmi és intellektuális fejlesztésében. A holnapután iskolájában ilyenformán központi szerepet kell kapnia.
Az iskolának alapokat kell nyújtania, és elsősorban olyan kompetenciákat kialakítania, amelyek alkalmassá teszik a gyerekeket arra, hogy az öt-tíz és harminc év múlva megjelenő jelenségekkel is boldoguljanak. A technika ugyanis mindig előrébb fog járni, mint amit az iskola képes feldolgozni és hasznosítani. A mesterséges intelligencia ugyanakkor kivételes hangsúllyal hívja fel figyelmünket arra, hogy az iskolának folyamatosan engednie is kell korábbi jellemzőiből, és amit a mesterséges intelligencia valóban meg tud oldani helyettünk, azt ne féltsük tőle.
A holnap és a holnapután iskolájának az a feladata, hogy gyermekeinket a tényleges emberi-fizikai-természeti valóságban, valós önmagukkal harmonizálva készítse fel az életre. Hogy aztán ezen a biztos talajon állva, tudatosan hívhassák segítségül – a munkától a szórakozásig, a hétköznapi élet segítő funkcióiig – a virtuális valóságot.
Mészáros László: Az ókori Európa nevelésügye
A monográfia azoknak az ókori szellemi irányzatoknak a bemutatására vállalkozik, amelyek fontosnak tartották, hogy iskolákat is létrehozzanak. Ezek az iskolák tanításukkal és hagyományaikkal szervesen beépültek Európa közép- és újkori vallási és kulturális életébe, és az európai közgondolkodás meghatározó és megkerülhetetlen elemeivé váltak. A könyv úgy mutatja be az ókori Európa nevelésről vallott felfogását, hogy közben a kor felfogása szerinti egy és egységes tudomány szellemében a filozófia és a pedagógia szétválaszthatatlansága mellett érvel. Teszi ezt azért is, hogy a mindenkori pedagógiai megújulás számára olyan értékeket mutasson fel, amelyek ma is szilárd rögzítőpontok lehetnek annak az embernek az életében, aki személyként gondolkodik magáról, és vallja azt, hogy szeretetteli létezése az evilági kereteket szétfeszíti. A könyv érvel az iskolai lelkigyakorlatok hagyományának felújítása mellett, és meghívja az olvasót, hogy saját létezését olyan egyetemes távlatba helyezve szemlélje, amely képessé teszi, hogy a bölcsesség útját járja mindennapi életfeladatai teljesítésében.
Zelei Anna: Ha az erdő beszélni tudna – Tudnivalók kíváncsi erdőbarátoknak és tettre kész klímaaktivistáknak
Erdő. Mindössze négy betű. Ennek a négy betűnek olyan hatalma van boldogulásunkra és boldogságunkra, melyet nem könnyű szavakkal leírni. Aki viszont megízleli ezt az örömforrást és életérzést, az tovább akarja adni. Neked. Nekünk. Mindenkinek. Az utókornak.
Az erdők még mindig tele vannak rejtélyekkel, még mindig rengeteg megfejtenivalót tartogatnak a tudósok számára. De bármi, ami eddig kiderült róluk, az csak értéket adott az emberiségnek. Ezekbe a rejtélyekbe kémlelünk bele, hogy kiderüljön: az erdő nem tud elvenni, csak adni. Önzetlenül és örökké. Nyugodtan bízzuk rá magunkat! Ám a legfontosabb, hogy az erdőt meg is kell védeni, és ez csak rajtunk múlik. Erről szól ez a könyv.
Herendi Kata, Szabó Eszter Judit: Az otthon hidege – Bántalmazó szülők felnőtt gyerekei – A felismeréstől a gyógyulásig
Miért nem vagyunk jól? Miért nehéz meglátni a valódi szükségleteinket? Miért jelent kihívást nemet mondani, és meghúzni a saját határainkat? Sokan, nagyon sokan vannak, akik azért nem érzik jól magukat, mert bántalmazó közegben nőttek fel. Olyan környezetben, ahol semmi nem volt „elég jó”, ahol elérhetetlennek tűnt a biztonság, és kevés volt a bizalom. Egyre többen ébrednek rá azonban arra, hogy a gyerekkorban elszenvedett hiányok hogyan befolyásolják később a gondolkodásukat, a kapcsolataikat és az életminőségüket.
Az otthon hidege személyes történetek segítségével segít felismerni a bántalmazás formáit, illetve jeleit. Lépésről lépésre támogatja az olvasót abban, hogy a bántalmazás és a történtek mélyére lásson. Bemutatja, milyen hatással bírhat a verbális abúzus, az érzelmi elhanyagolás vagy a passzív-agresszív megnyilvánulások, és hogy mennyit könnyíthet a lelken a fájdalmas tapasztalatok tudatosítása. A kötet második része feltárja a gyógyulás következő szakaszait: a szembenézést és a feldolgozást. Az olvasó válaszokat kaphat arra, hogy a gyerekkori bántalmazás hogyan befolyásolja nem csupán egyéni, hanem párkapcsolati és társadalmi szinten is a felnőttkori mindennapokat, és miképpen tud újra kapcsolódni önmagához és másokhoz.
Hiánypótló könyv, hiszen nem csak a felismerésben segíti az olvasót, hanem az elfogadásban; abban, hogy otthonra leljen önmagában, és ráébredjen: sosem volt egyedül.
Kim John Payne, Luis Fernando Llosa: Állóképes gyerekek – A konfliktusok, a csúfolás, a zaklatás és a kirekesztés hatékony kezelése kiskamasz- és kamaszkorban
Körülbelül kilencéves kortól a kortársak visszajelzései elemi módon befolyásolják a kiskamasz önértékelését. Ha e visszajelzések negatívak, ha csúfolják, zaklatják, bántalmazzák, esetleg levegőnek nézik vagy aktívan kirekesztik őt, az nehezen elbírható lelki terhet jelent a gyereknek, és sok esetben tartós érzelmi sérüléseket okoz. A társak – ráérezve a sebezhetőségre – gyakran arra szállnak rá, akinek otthon is problémái vannak, de ez nem szükségszerű: rendezett hátterű gyerekkel is előfordulhat, hogy csúnya konfliktusokba keveredik, kirekesztés vagy zaklatás áldozata lesz. Ráadásul – bár minden szülő azt reméli, hogy az ő gyereke szólna neki, ha ilyesmi történne vele – a család sokszor nem is tud erről, csak azt érzékelik, hogy a gyerek nincs jól, furcsán viselkedik.
Mit tehetünk, ha a gyerekünket zaklatják, bántják, kirekesztik az iskolában, más gyerekközösségben vagy az Interneten? Talán arra gondolunk, az iskola dolga, hogy az ilyesmit rendszerszinten kezelje. Jogos elvárás, de mi van, ha ez nem elég hatékony? Esetleg az jut eszünkbe, hogy majd mi kapcsolatba lépünk az iskolával vagy az érintett gyerekek szüleivel, és kézbe vesszük a dolgot. Bizonyos esetekben így kell tennünk, de van, amikor csak rontunk vele a helyzeten, és a bántalmazás rejtettebben, alattomosabban folytatódik.
Napjaink egyik legismertebb gyermekpszichológusa, Kim John Payne új könyvében megmutatja, miként taníthatjuk meg a gyermekünknek jól kezelni a hasonló helyzeteket. Ahelyett, hogy passzívan elszenvedné a bántást, vagy mindig azonnal felnőtt beavatkozást követelne, visszaveheti az irányítást azáltal, hogy saját reakcióit szabályozza. E könyv egy olyan eszköztár, amely elősegíti a problémamegoldást az általános- és középiskolai években. Első része a szülőnek, pedagógusnak szól, a második rész, mely tíz tinédzser történetét tartalmazza, közös olvasmány a gyerekkel. Ez Payne évtizedek óta bevált módszere: ahelyett, hogy megmondaná a gyereknek, mit tegyen, elmeséli, mit tett egy másik gyerek hasonló helyzetben, majd megbeszélik, hogyan működhetne az adott megközelítés számára is. Ez új hidat építhet felnőtt és gyermek között, miközben a sebezhetőséget ígéretté és lehetőséggé változtatja.
A kötet elnyerte az Amerikai Nemzeti Szülői Szövetség díját.
Bauer Barbara: Elsuttogom százszor
Éber Zsófi, a harmincas, okos és sikeres műfordító egy nap arra ébred, hogy ki akar szállni a hétköznapok mókuskerekéből. Környezete legnagyobb döbbenetére vidékre költözik, hogy birtokba vegye a nagymamájától örökölt, mesébe illő házat. A titokzatos Nagyi azonban, akiről faluszerte azt suttogták, boszorkány, mást is tartogat unokája számára. Zsófi körül egyre sokasodnak a megmagyarázhatatlan események és a véletlen egybeesések. Mintha a ház vagy valaki más üzenni akarna neki. Vajon mit jelentenek a különös dátumok a nagypapa fényképének hátoldalán? Mi minden rejtőzhet az ódon, sokrekeszű szekreterben? Kinek a horoszkópját őrizgette féltett kincsként a Nagyi, és miért?
Bauer Barbara generációkon átívelő regénye arra keresi a választ, honnan jövünk, és milyen terheket halmoztak ránk felmenőink. Talán nem is tudunk róluk, mégis egy életen át cipeljük őket? Vagy elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy megszabaduljunk a kéretlen útravalóktól? Mialatt Zsófit mindinkább magába szippantja nagymamája naplója, melynek lapjain egy időtlen szerelem felemelő és szívszorító története bontakozik ki, saját sorsa is gyökeres fordulatot vesz egy férfi váratlan felbukkanásával. Nagyon úgy fest, hogy Szoboszlai András az „igazi”, de lehet, hogy egy kicsit még annál is több. Mielőtt közös jövőjük tervezgetésébe vágnának, szembe kell nézniük saját múltjukkal, és kiderül, hogy történetük szálai a felszín alatt szorosabban fonódnak össze, mint azt bármelyikük is gondolta volna.