Októberi könyvajánló
Thoroczkay Miklósné: Nyelvgyötrő nyelvtörők
„A beszédtechnika elkötelezett oktatója vagyok. Ennek a gyűjteménynek az összeállítására és kiadására azért vállalkoztam, hogy bevált gyakorlataimmal segítséget nyújtsak tanárnak, tanulónak egyaránt. Sok évtizedes gyakorlati megfigyelésem, hogy a tanulni vágyókat nehéz folyamatos, állandó munkára, gyakorlásra késztetni. Minden mozgás végzés előtt szükség van bemelegítésre. Ugyanígy van ez a beszédnél is. Minél többet gyakorlunk, annál gördülékenyebb lesz a beszédünk! A közszereplőknek is szükségük van a beszédük pallérozására, ápolására, „karbantartására”. A beszédtechnikai gyakorlatok segítségével tisztul, javul beszédük, mindenki számára érthetővé válik, sőt élvezhetővé, élvezetessé!
„Ismétlés a tudás anyja” – tartja a régi közmondás.”
libri.hu
Huba Judit: Csak ők ‘mások’, vagy mi mindannyian…
„Hosszú gyógytornász és gyógypedagógiai pályafutásom alatt sok keserves sorsra ítélt gyerekkel és felnőttel volt dolgom. Gyógytornász voltam már a gyermekbénulás idején, dolgoztam vastüdőben vegetáló, lábbal rajzoló és írni tanuló gyermekek osztályán.Logopédusként foglalkoztam érthetetlen beszédük börtönébe zárt gyerekekkel.Terápiás munkám során találkoztam olyanokkal, akik egyensúlyi és más észlelési zavarok, vagy figyelemzavaruk miatt környezetükben nehezen eligazodó, oda nem illő, érthetetlennek tűnő magatartást tanúsítottak. Olyanokkal, akiknek átlagos, vagy annál jobb intelligenciahányadosuk ellenére tanulási gondjaik voltak. Volt köztük, akit emiatt csúfoltak, bűnbaknak használtak, vagy a többségi intézmény pedagógusai számukra gyógypedagógiai intézményt tartottak volna megfelelőnek.Tapasztalati tény, hogy évről-évre többen vannak a \”más\” gyerekek. Nem egy pedagógustól hallani, hogy tanácstalannak érzi magát, mert a többségi nevelés,oktatás módszerei nem válnak be a „problémás gyerekek” fejlesztésében, nevelésében és oktatásában.Sajnos, a gyakoribb előfordulás ellenére az is kevéssé tapasztalható, hogy a társadalom az egyre jobb megismerés, megértés és elfogadás igényével fordulna feléjük és családjaik felé.Aki olvassa a könyvemet, és akinek segíthettem a „más” gyerekek jobb megismerésében, megértésében és elfogadásában, fogadja hálás köszönetemet!Huba Judit”
alexandra.hu
David Goodhart: Kinek a gondja?
„Jelen könyv sok fontos, gyakran személyes témával foglalkozik: a családdal, a gyermekneveléssel, a csökkenő termékenységgel, a mentális törékenység járványával, a gyermek- és idősgondozással, valamint a szociális ellátórendszerrel.
Ezekben az a közös, hogy összefüggnek az otthon világával, valamint a hozzá kapcsolódó odafigyelési és gondozási képességek alulértékelésével.”
bookline.hu
Eitler Ágnes: Színre vitt népi kultúra
„A népi kultúra színre vitele, bizonyos elemeinek kiemelése térségünkben egyidős annak „felfedezésével”. Szorosan összekapcsolódik az etnográfiai kíváncsiság megszületésével és a néprajztudomány kialakulásával, illetve elválaszthatatlan a közép-kelet-európai nemzetté válások folyamatától. A színre vitel mindenkor a helyi szándékok és a külső hatások összjátékaként történt meg, és a „népi kultúra” képe összetett értelmezési szerkezetté vált az idő előre haladtával, politikai, társadalmi, gazdasági és szociokulturális folyamatoktól érintetten. A kötet a népi kultúra színre vitele mögötti társadalmi mozgatórugók azonosítását és elemzését vállalja. A megfigyelés terepét olyan kortárs vidéki terek adják, amelyekben a színre vitel igénye a 20. század derekától napjainkig képes volt időről-időre társulásokat életre hívni. A kutatás idejében főként egyesületként működő csoportok szervezett tevékenységüket saját maguk leggyakrabban „hagyományőrzésként” határozzák meg, melyet az adott helyhez kötődően végeznek. A vizsgált lokális társadalmak számára a népi kultúra színre vitele már jól ismert minta, recept, a helyi tudás része volt a 20. század során. Erre egy olyan új társadalmi formáció épült az elmúlt évtizedekben, amely az aktuális igényekre recens eszközökkel igyekszik felelni. Magán hordozza mintegy születésének kontextusaként a pályázatalapú kultúraszervezéshez köthető versengés jegyeit, mely a kortárs vidék átalakulásának meghatározó lenyomata.”
libri.hu
Dénes Dóra: Nincs olyan, hogy rossz evő
„Van-e kapcsolat gyermekünk evési stílusa és személyisége között?
Hogyan gyakorolhatjuk az ízek, állagok elfogadását?
Formálhatjuk-e gyermekünk ízlését már a várandósság és a szoptatás idején?
Manapság komoly kihívásokkal szembesülhet az a szülő, aki egészségesen szeretné táplálni gyermekét. De mit is takar ez pontosan?
Dénes Dóra, az Édes pofa blog táplálkozási tanácsadója és gasztrobloggere komplex választ ad a kérdésre. Hisz abban, hogy az evés lelki ügy, és ezt tanulmányok, valamint saját többéves tapasztalata alapján alaposan alá is támasztja. A jelenlegi tudásunknak megfelelő egészséges, változatos étrend összeállítása és a természetes alapanyagok gondos kiválasztása mellett a legfontosabb tényezőnek a kötődés kialakítását tartja.
A kapcsolódó táplálásról szóló könyvéből megismerhetjük azokat a kulcsfontosságú fejlődési szakaszokat, amikor sokat tehetünk azért, hogy gyermekünk megőrizze kíváncsiságát és nyitottságát a különböző ételek iránt, és felfedező evővé válhasson.
Az egyszerű, közösen is készíthető receptek mellett olyan, játékos kóstolóötleteket mutat be, amelyek által gyermekünk nemcsak kreatív módon vonódik be, de saját igényeit, ízlését is jobban megismeri, erősödik az önbizalma, és megélheti fejlődésének örömét.”
bookline.hu
Fábián Janka: Az Anna-bál szerelmesei
„Egy füredi domboldalon álló kúriában neveli félárva kislányát, Ilkát Györöky Kálmán, a különc földbirtokos. Ilka, akire az édesapja életvitele miatt a helybéliek kissé ferde szemmel néznek, ennek ellenére őszinte barátságot köt a dúsgazdag Szentgyörgyi-Horváthék egyetlen lányával, Krisztinával. A két fiatal lánynak, akik a reformkor mozgalmas, pezsgő légkörében nőnek fel, egy varázslatos füredi nyáron dől el a sorsa. Vajon megtalálhatják-e a boldogságot választottjuk oldalán?
Fábián Janka könyve azonban nemcsak két szerelmes fiatal lány, hanem a Balaton és Balatonfüred-fürdő regénye is. A tó dicsérete, a végtelennek tűnő víztüköré, a kéklő pirkadatoké és aranyló alkonyoké. Az olvasó találkozhat a XIX. század első évtizedeinek hírességeivel, a Füreden megforduló illusztris vendégekkel is: József nádorral és a családjával, Deák Ferenccel, Vörösmarty Mihállyal, Kisfaludy Sándorral, Wesselényi Miklóssal és másokkal is. A reformkor, amit Füred aranykorának mondanak, azonban nem volt egy szakadatlan diadalmenet: természeti katasztrófák, járvány és tűzvészek is sújtották a települést, amelyekből azonban minden alkalommal újjászületett, még szebben és elegánsabban, akár egy főnixmadár.
A regény arra is választ keres, vajon valójában mikor is lehetett az a bizonyos legendás első Anna-bál…”
lira.hu
